Az istentisztelet
Jegyzetünk az istentisztelet tartalmáról, értelméről és céljáról szól.
Két, világszerte ismert keresztyén vezető gondolatai:
„Az egyház csak akkor egyház, ha másokért van.” – Dietrich Bonhoeffer
„A gyülekezet azokért van, akik még nem tartoznak a gyülekezethez.” Billy Graham
Az istentisztelet félreértése, ha azt gondoljuk, hogy hitünket és keresztyénségünket kipipálhatjuk heti (havi, nagyünnepi) templomlátogatással.
Az újszövetségi kijelentés az élet istentiszteletét fogadja el hitelesnek, létjogosultnak.
– Jézus a samáriai asszonynak azt tanította, hogy eljött az idő, amikor Isten igazi imádói nem helyhez kötötten (pl. Jeruzsálem, Garizim hegye) imádják Őt, hanem lélekben és igazságban.(Jn 4,19–24).
– Az újszövetség szerint a testet kell odaszánni élő, logikus istentiszteletként (Rm 12).
– A test a Szentlélek Isten temploma (Ef 2,22).
– Az új templom „élő kövekből” vagyis hívő emberekből épül (1 Pt 2,5).
Jézus mint igazi főpap, betöltötte és lezárta az ószövetségi templomi istentiszteleti életet.
„Tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe.” – olvassuk a Zsidókhoz írt levélben. (Zsid 9, 12)
A gyülekezet nem egy kiemelt, „forgolódó” személyre tekint, hanem a Lélek által, igazságban, vagyis valóságosan imádja az Atyát és a szeretet cselekedeteivel dicsőíti az emberek között (Mt 5,16).
Az újszövetségi gyülekezet tagjai megajándékozottak a Lélek által (1Kor 12), mindenkinek van szolgálata, dicsérete, tanúságtétele, aktivitása (Kol 3,16). A lelkész, mint teljes idejű munkás, elsősorban igét hirdet, szentséget szolgáltat, munkatársakat von be a szolgálatba és segíti őket.
Az istentisztelet arra való, hogy Isten népe találkozzon, örüljenek a másikban is jelenlévő és cselekvő Istennek, kicseréljék egymással hittapasztalataikat, a hiányok betöltessenek a gyülekezet tagjaiban meglévő isteni adományok által.
Nem az a lényeg, hogy egy héten, egy órát „tartsunk istentiszteletet”, hanem az, hogy legyenek olyan a közösségi alkalmak, amikor Isten népe körében erővel és hatalommal szól az ige, ahol részesülhetünk a szentségek ajándékában közösen és hallhatjuk a kiküldő parancsot, hogy „menjetek!” (Mt 28) Menjetek, menjetek, menjetek!
Megvalósítani a hétköznapokon Isten akaratát: ami az evangélizáció, tanúságtétel, lelkigondozás, a szeretet gyakorlati cselekedetei.
Jézus mindenkihez jött, vállalta az „asztalközösséget” a bűnösökkel is, megtérésre hívta és segítette őket. Ugyanakkor voltak Jézus körül elhívott, „kihívott” szolgáló közösségek – a három, a tizenkettő,
a hetven –, de elérhetővé tette magát, olyanok számára is, akiknek nem volt kapcsolópontjuk egyházhoz, gyülekezethez.
Korszakváltást él át az európai keresztyénség is.
Közösségeink csak akkor maradnak fenn, ha Isten igéje által megújulnak, kialakul egy új, hitvalló keresztyénség és átalakulunk közönségből családias közösségé.
Kossuth Rádió, 2005. július 17.